Nemzetközi Roma Világnap
Április 8.
A második világháború után az 1971-es Roma Világkongresszus a 20. század egyik legfontosabb eseménye volt a romák számára. Számos európai országból érkezett roma találkozott Londonban, hogy megvitassák a romák jövőjét a világban. A képviselők közül sokan holokauszt túlélők vagy partizánok voltak. A második világháború és a németországi jóvátétel ezért fontos kérdés volt ebben a mozgalomban. A mozgalmat tíz évvel korábban Franciaországban élő migráns romák alapították.
Az Első Világméretű Roma Kongresszus legfontosabb eredménye a „roma” önmegnevezés használatáról és minden stigmatizáló külföldi megnevezés elutasításáról szóló megállapodás volt.
További konferenciákat tartottak különböző országokban. 1981-ben a németországi Göttingenben került megrendezésre a Harmadik Világ Roma Kongresszusa. A kongresszus egyik fontos eredménye az volt, hogy 1982-ben a német kormány végre elismerte a romák és szintik elleni faji indíttatású népirtást.
Az I. Roma Világkongresszusra 1971. április 8. és 12. között került sor Londonban.
A szervezők India kormánya, a Cigány Világszövetség és egyes pünkösdi-karizmatikus cigány közösségek kezdeményezésére az Egyházak Világtanácsa voltak.
Az I. Roma Világkongresszuson április 8-át a Nemzetközi Roma Napként fogadták el.
A kongresszusra 23 országból, köztük Magyarországról is érkeztek küldöttek. A kongresszuson Magyarországot Rostás-Farkas György és Lakatos Menyhért képviselte.
A Cigány Világszövetség a Kongresszuson Rostás-Farkas Györgyöt a Lovari-nyelvi bizottság elnökének nevezte ki.
A kongresszuson a következő döntéseket hozták
A különböző cigány népcsoportok egymást kölcsönösen testvérként fogadják el, és ugyanazon nemzet tagjainak tekintik magukat.
A földön élő különböző néven ismert cigány népcsoportok közös elnevezése, nemzetük hivatalos elnevezése a Roma.
Elfogadták a cigányok nemzeti jelképeit, a zászlót, a himnuszt és a jelmondatot.
Megfogalmazták a cigány nyelv sztenderdizációjának, azaz egy sztenderd nyelvváltozat létrejöttének szükségességét, ennek létrejöttéig és ideiglenes jelleggel, a Lovari dialektust fogadták el hivatalosnak.
Elfogadásra került ideiglenesen az első cigány ábécé, azzal az állásfoglalással, hogy ki kell alakítani a cigány írás végleges, általánosan alkalmazható formáját.
A kongresszuson létrehoztak öt bizottságot, melyek a további, több évenként megrendezésre kerülő világkongresszusok között folyamatosan tevékenykednek.Ezek a következők:
szociális bizottság, gazdasági bizottság, porajmos bizottság (háborús bűnök kivizsgálásával és az áldozatok kárpótlásával foglalkozik), a kulturális és nyelvi bizottság tagja lett Rostás-Farkas György.
A Kongresszus tiszteletére az ENSZ Április 8-át a
Roma Kultúra Világnapjává nyilvánította!
A Roma Nap örök mementóként szolgál a romák múltjának és közelmúltjának visszaemlékezésében, a jelenkori akadályok, kihívások és fenyegetések, valamint a romák identitásának, igazságosságának és méltóságának lehetőségeire.
A romák üldözése hosszabb múltra tekint vissza, és közel fél évezrede óta folyik. Európába érkezésük után évszázadokon át különböző drákói politikáknak és szabályozásoknak voltak kitéve.
A mai Európában a cigányellenesség (más néven romaellenesség vagy ziganizmus) még mindig a roma közösséggel szembeni társadalmi ellenérzés legvirulensebb és legerőszakosabb formái közé tartozik, annak ellenére, hogy az Európai Parlament határozatot fogadott el a cigányellenesség elleni küzdelemről. és 2017 októberében megerősítve a romák alapvető jogainak védelmére irányuló felhívását.
Több millió roma él embertelen körülmények között Európa számos országában Bulgáriában, Romániában és Magyarországon. Koszovóban romák tízezreit űzték ki otthonából a polgárháború után. Számos európai országban, például Olaszországban, a Cseh Köztársaságban és Bulgáriában,
A romák polgári emancipációra és egyenlő státuszra való törekvésének első bizonyítékai a 19. században találhatók a Balkánon az Oszmán Birodalom határain belül.
Az első roma szervezet 1926-ban alakult meg Romániában, majd a következő évben Jugoszláviában megalakult a szerb-cigány egyesület a betegségek és halálesetek kölcsönös segítségére. 1939-ben Athénban megalakult a Panhellios Syllogos Ellinon Athinganon (Görög Cigányok Pán-Görög Kulturális Egyesülete).
Fő célja az volt, hogy a Kis-Ázsiából Görögországba érkezett cigány bevándorlók görög állampolgárságot és görög útlevelet kapjanak. Ezt követően számos más regionális, nemzeti és transznacionális szervezet jött létre Európa különböző részein.
Ennek ellenére az Első Roma Világkongresszus vízválasztónak bizonyult a politikai mozgalom és a roma közösség transznacionális egysége történetében.
Számtalan emancipációs tevékenységet indított el, beleértve az egyenlőségért és a társadalmi igazságosságért folytatott harcot, valamint a nyelvi és kulturális identitás megőrzését.
A kongresszust a Cigány Világszövetség az Egyházak Világtanácsának és India kormányának részleges pénzügyi támogatásával a délkelet-londoni Orpingtonban 1971 áprilisában.
A roma küldöttek egy olyan szimbólumot kerestek, amely összekötné a romákat Indiával, mivel újjá akarták éleszteni az Indiával megszakadt kapcsolatot. Jugoszlávia és India erős szövetségesei az el nem kötelezett blokkban, ezért a romák Indiától várták a védelmet és a szolidaritást.
WR Rishi, aki akkoriban az Egyesült Királyság Indiai Főbizottságánál dolgozott, független megfigyelőként vett részt a kongresszuson, és kulcsszerepet játszott abban, hogy a piros kerék (az Ashoka csakra és a Dharma csakra néven ismert) felírása a kék és zöld roma köcsögre.
A zászló az anyaországgal, Indiával fennálló történelmi és erős kapcsolatokat ábrázolja, valamint India örök szellemi értékeit, társadalmi és erkölcsi eszméit szimbolizálja.
A „roma” nevet hivatalosan az 1971-es I. Roma Világkongresszuson hirdették ki, mint a roma-cigány csoportok elsődlegesen kedvelt etnonimáját.
A „roma” kifejezés az önazonosítás kollektív formájára utal, amely a roma emancipációs mozgalomból ered (a hagyományos definíció szerint az 1971-es I. Roma Világkongresszussal kezdődött).
A „roma” egyben a „politikailag korrekt” kifejezés is, amelyet a nagyobb társadalmak használnak, amelyekben a romának nevezetteket. Ugyanezen a kongresszuson az eredetileg Zarko Jovanovic által 1969-ben írt „Gelem, gelem” dalt a Roma hivatalos himnuszaként is választották.
A kelet-európai szocialista kormányokat megdöntő 1989-es forradalmak óta a romákkal szembeni kínzások, előítéletek és erőszak a kelet-európai országok gazdasági státuszának meredek csökkenésével fokozódott.
A Times Mirror 1991-es felmérése szerint az európaiak túlsúlya – köztük a bolgárok 71 százaléka, a csehszlovákok 91 százaléka, a németek 59 százaléka, a magyarok 79 százaléka és a spanyolok 50 százaléka – megvető volt a romákkal szemben.
Ugyanebben az évben a Freedom House és az Amerikai Zsidó Bizottság által végzett másik felmérés rámutatott, hogy a csehszlovákok, magyarok és lengyelek 78 százaléka utál romákkal együtt élni.
A harmadik, 1991-es felmérés szerint a románok 41 százaléka azt kívánta, hogy a romákkal kedvezőtlenül bánjanak. 1993-ban A Helsinki Watch rámutatott, hogy a magyarok 10 százaléka szerette volna a romák likvidálását. 1994 decemberében a Cseh Köztársaságban működő Empirikus Tanulmányok Központja megállapította, hogy a csehek 46 százaléka helyesli a romák elleni szigorúbb törvényekkel való fellépést.
A diszkrimináció és az egyenlőtlenségek leküzdése érdekében az Európai Unió az 1990-es évek közepén számos intézkedést határozott meg. Az Európai Unió azonban 2011-ben mérföldkőnek számító kezdeményezést tett a 2020-ig tartó nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszerének elfogadásával.
2020 októberében az Európai Bizottság új kötelezettségvállalással új 10 éves tervet fogadott el, amelynek középpontjában a az egyenlőségről, a befogadásról és a részvételről az oktatáson, az egészségügyön, a lakhatáson és a foglalkoztatáson kívül 2030-ig.
Ennek célja a romák társadalmi-gazdasági kirekesztésének és diszkriminációjának kezelése és kezelése az egyenlő hozzáférés négy fő területen történő előmozdításával: oktatás, foglalkoztatás, egészségügy, és a lakhatás. Számos szakpolitika és stratégia a romák esélyegyenlőségének, integrációjának és részvételének javítását célozza, a valóság azonban mást mond.
Legfontosabb eredmények
1. A romák nemzeti szimbólumainak elfogadása
- Romani zászló:
- Felső kék sáv = ég, szabadság
- Alsó zöld sáv = föld, természet
- Középen vörös kerek küllős kerék = indiai eredet + vándorlás
- Romani himnusz: Gelem, gelem (szöveg: Žarko Jovanović)
2. A “Roma” kifejezés nemzetközi elfogadása
A kongresszus megerősítette, hogy a különböző csoportok (kalo, lovári, sinti, manouche, romanichal stb.) egy néphez tartoznak.
3. Nemzetközi Roma Unió (IRU) elődjének létrehozása
Ez lett később a romák legfontosabb nemzetközi szervezete.
4. A roma nép Indiából való eredetének hangsúlyozása
Több indiai hivatalos személy is jelen volt.
A Roma Világnap a megfelelő alkalom arra, hogy kritikusan megvizsgáljuk az oktatás, foglalkoztatás, egészségügy, lakhatás és más társadalmi mutatók terén elért előrehaladást, valamint újraértékeljük a romákat érő diszkrimináció, rasszizmus, sztereotípiák, igazságtalanság és egyenlőtlenség kezelésére irányuló politikákat és intézkedéseket.
I. Roma Világkongresszus (1971)
Nemzetközi Roma Nap – április 8.
A második világháborút követően az 1971-es I. Roma Világkongresszus a 20. század egyik legjelentősebb eseménye volt a roma nép történetében. A kongresszusra Londonban került sor, ahol számos európai országból érkezett roma képviselő vitatta meg a romák jövőjét és helyzetét a világban. A résztvevők között sokan voltak holokauszt-túlélők és egykori partizánok, ezért a háborús tapasztalatok és a jóvátétel kérdése is fontos szerepet kapott.
A mozgalom gyökerei az 1960-as évekre nyúlnak vissza, amikor Franciaországban élő roma közösségek elkezdték megszervezni a nemzetközi együttműködést.
A kongresszus jelentősége
Az I. Roma Világkongresszus legfontosabb eredménye, hogy a résztvevők elfogadták a „roma” elnevezést mint közös, hivatalos önmegnevezést, és elutasították a stigmatizáló külső megnevezéseket.
A kongresszust 1971. április 8. és 12. között rendezték meg Londonban. A szervezésben szerepet vállalt az Egyházak Világtanácsa, a Cigány Világszövetség, valamint India kormánya és különböző vallási közösségek.
Ekkor fogadták el április 8-át a Nemzetközi Roma Napként.
Magyar részvétel
A kongresszuson 23 országból érkeztek küldöttek, köztük Magyarországról is. Magyarországot Rostás-Farkas György és Lakatos Menyhért képviselte.
Rostás-Farkas Györgyöt a Lovári nyelvi bizottság elnökévé választották.
A kongresszus fő döntései
1. Közös identitás
A különböző roma csoportok kölcsönösen testvérként ismerik el egymást, és egy nemzet tagjainak tekintik magukat.
2. A „Roma” elnevezés
A világ különböző részein élő roma csoportok közös, hivatalos neve: Roma.
3. Nemzeti jelképek elfogadása
Elfogadták a roma nép közös szimbólumait:
- zászló (kék és zöld szín, középen vörös kerék),
- himnusz (Gelem, gelem),
- közös jelképrendszer.
A zászló az ég és a föld egységét, valamint az indiai eredetet és a vándorlást szimbolizálja.
4. Nemzetközi Roma Nap
Április 8-át hivatalosan a roma nép nemzetközi napjává nyilvánították.
5. Nyelv és kultúra
Megfogalmazták a roma nyelv egységesítésének szükségességét. Ideiglenesen a lovári dialektust fogadták el hivatalos nyelvi alapként.
6. Írásrendszer
Elfogadtak egy ideiglenes roma ábécét, és célul tűzték ki egy egységes írásrendszer kidolgozását.
7. Bizottságok létrehozása
A kongresszus több bizottságot hozott létre, többek között:
- szociális,
- gazdasági,
- kulturális és nyelvi,
- valamint a porajmos (roma holokauszt) kutatásával és a kárpótlással foglalkozó bizottságokat.
További fejlemények
A kongresszust követően további nemzetközi találkozókra került sor. 1981-ben Göttingenben rendezték meg a harmadik világkongresszust, amely hozzájárult ahhoz, hogy 1982-ben a német kormány hivatalosan is elismerje a romák és szintik elleni népirtást.
Történelmi háttér
A romák üldözése évszázadokra nyúlik vissza. Európába érkezésük után hosszú időn keresztül különböző korlátozó és diszkriminatív intézkedéseknek voltak kitéve.
A roma közösségek szervezett érdekképviselete már a 20. század elején megjelent:
- 1926-ban Romániában létrejött az első roma szervezet,
- 1927-ben Jugoszláviában megalakult egy segélyezési egyesület,
- 1939-ben Athénban kulturális szervezet jött létre.
A kongresszus öröksége
Az I. Roma Világkongresszus fordulópontot jelentett a roma politikai és kulturális mozgalomban. Elindította:
- az egyenlőségért folytatott küzdelmet,
- a nemzetközi együttműködést,
- valamint a roma identitás megerősítését.
A „roma” elnevezés használata ettől kezdve vált általánossá a nemzetközi közösségben.
A jelen kihívásai
Napjainkban a roma közösségek továbbra is számos kihívással szembesülnek. Európa több országában még mindig jelentős a diszkrimináció, a társadalmi kirekesztés és a szegénység.
Az Európai Unió különböző programokat indított a roma közösségek helyzetének javítására, különös tekintettel:
- az oktatásra,
- a foglalkoztatásra,
- az egészségügyre,
- és a lakhatásra.
2020-ban az Európai Bizottság új, 2030-ig szóló stratégiát fogadott el, amely az egyenlőségre, a befogadásra és a részvétel erősítésére épül.
Összegzés
Az I. Roma Világkongresszus történelmi jelentőségű esemény volt, amely megalapozta a roma közösségek nemzetközi együttműködését és identitását. Április 8., a Nemzetközi Roma Nap, ma is emlékeztet a közös múltra, valamint a jelen kihívásaira és a jövő lehetőségeire.
