Advertisment Image

Charlie Chaplin a filmtörténet legnagyobb alakja,aki vállalta cigányságát

Sir Charles Spencer Chaplin közismertebb nevén Charlie Chaplin, Londonban született 1889. április 16-án, elhunyt Vevey, Svájc, 1977. december 25-én. Angol filmrendező, forgatókönyvíró, színész, zeneszerző, vágó, filmproducer. Oscar-életműdíjas angol filmszínész, rendező, a némafilm első hollywoodi sztárja, az „örök kisember” megszemélyesítője. Charlie Chaplin a filmtörténet egyik legnagyobb hatású alakja, aki nemcsak színészként, hanem rendezőként, íróként és zeneszerzőként is maradandót alkotott. 1889-ben született Londonban, szegény családban, és már fiatalon kapcsolatba került a színházzal. Nehéz gyermekkora amelyet nélkülözés és bizonytalanság jellemzett későbbi művészetére is mély hatást gyakorolt.

Spencer Charles Chaplin néven látta meg a napvilágot, szülei kabaréénekesek voltak. Sivár gyermekkorát jobbára árvaházakban, bentlakásos iskolákban, vagy egyszerűen az utcán töltötte, miután apja elhagyta a családot, anyja pedig elmeotthonba került. Először ötéves korában lépett színpadra, tízévesen már apróbb vígjátéki szerepeket játszott pantomimtársulatokkal. Egy mutatványostársulattal 1912-ben érkezett Amerikába, ahol ajánlatot kapott a Keystone filmstúdiótól.

Sétapálca és kacsázó járás

Filmjeit maga írta és rendezte, az első 1914-ben a Making a Living volt. A Kid Auto Races at Venice című filmjében mutatta be a keménykalapot, szűk szalonkabátot, buggyos nadrágot, túlméretezett cipőt viselő, kacsázó járású, sétapálcás, bajuszos csavargó, a lecsúszott Charlie figuráját. A szeretetre méltó emberkében gyermekkori nyomorának tapasztalatait formázta meg: Charlie rendre pórul jár, az erkölcsi diadal mégis az övé, a tárgyakkal való küzdelme egyre inkább a társadalommal folytatott összecsapássá változik.

Bár pályafutását másfél dolláros hetibérrel kezdte, 1917-ben már egymillió dolláros szerződést írhatott alá. 1918-ban saját független filmprodukciós céget alapított, majd 1919-ben három színésztársával, Douglas Fairbanksszel, Mary Pickforddal és D. W. Griffith-szel létrehozta a United Artists stúdiót, amely aztán az Amerikában gyártott minden filmjét forgalmazta. Egész estés, klasszikussá vált alkotásaiban – Bohémvér (1923), Aranyláz (1925), Cirkusz (1928), Nagyvárosi fények (1931), Modern idők (1936) – a kisember öniróniával ábrázolt alakja segítségével nemcsak szórakoztatott, de el is ítélte a kapitalizmus elidegenítő hatásait. Nevettetve akart tanítani, felhívni a figyelmet a társadalmi ellentmondásokra. “Hiszek a nevetés és a sírás erejében, mert mindkettő a gyűlölet és a terror ellenmérge” – vallotta. Charlie toprongyos figurája a Modern időkben vett búcsút a közönségtől, a hangosfilm terjedése és uralkodóvá válása a némafilmkorszak jellegzetes, mimikára építő karakterének a “halálát” jelentette.

Első igazi hangosfilmjében, az 1940-ben készült A diktátor című antifasiszta szatírában állást foglalt a háború embertelenségével szemben. Az 1947-es Monsieur Verdoux a Kékszakáll-mondát dolgozta fel maró gúnnyal. A csavargó, a bohóc alakja bukkant fel ismét, most már “hangos” formában az 1952-es Rivaldafényben. Ez utóbbi londoni bemutatójáról nem tudott visszatérni az Egyesült Államokba, ahol liberális, baloldali nézetei miatt felforgató tevékenységgel, kommunistaszimpátiával gyanúsították meg, és érvénytelenítették beutazási engedélyét (az amerikai állampolgárságot addig is folyamatosan visszautasította).

Roma Származása

  • A 2011-ben nyilvánosságra hozott levelek szerint, melyeket a színész lánya, Victoria Chaplin kapott, Charlie Chaplin egy roma édesanyától született, egy cigány vándortáborban.
  • A „Caravan” (lakókocsi) levél: A legmegdöbbentőbb bizonyíték egy levél volt, amelyben az állt: „You were born in a caravan,” the traditional gypsy wagon, he wrote to Chaplin. „So was I & it was a good one it belonged to the Gypsy queen”. Ez a levél a brit The Guardian beszámolója szerint arra utal, hogy Chaplin a West Midlands-i cigány közösségben született, 1889 áprilisában.
  • Dokumentumfilm: Chaplin unokái, Carmen és Dolores Chaplin a „Charlie Chaplin. A Man of the World” című dokumentumfilmben kutatták világhírű nagyapjuk roma gyökereit.
  • Családi hagyomány: A beszámolók szerint a család tisztában volt ezzel a háttérrel, és az információk megerősítik, hogy Chaplin büszke volt származására.

Lovaggá ütötték

1952-ben Svájcban, a Genfi-tó partján telepedett le családjával. 1957-es, Egy király New Yorkban című filmjével ítélte el az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság működését. 1967-ben forgatott utolsó filmjével, a Hongkongi grófnővel már nem tudott újat mondani, noha ő írta a forgatókönyvet, maga volt a zeneszerző, sőt egy epizódszerepet is eljátszott.

Charlie Chaplin Sophia Lorennel

Sophia Lorennel

Pályafutása során Charlie Chaplin számos díjban, elismerésben részesült. 1929-ben elnyerte az amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia életműdíját (az Akadémia díja 1931-től viseli az Oscar nevet), s több mint négy évtized múlva, 1972-ben Los Angelesben Oscar-életműdíjat is átvehetett. Ugyanebben az évben megkapta a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Arany Oroszlán Életműdíját is, 1973-ban pedig elnyerte a legjobb eredeti filmzene Oscarját. Pályafutása elismeréseként 1975-ben II. Erzsébet angol királynő lovaggá ütötte.

Négy feleség, nyolc gyerek

Magánélete viharos volt. Négyszer nősült, de csupán Oona O’Neill-lel (Eugene O’Neill író lányával) 1943-ban kötött házassága bizonyult boldog és tartós kapcsolatnak. Nyolc gyermekük született, közülük Geraldine is filmszínész lett.

A kisember, az igazi clown megtestesítője életének 89. évében, 1977. december 25-én halt meg a svájci Corsier-sur-Vevey-ben.

Anyai nagyanyja ágán roma származású. Chaplin az 1960-as években többször nyilvánosan kiállt a cigányság jogai mellett, mikor a vándorló életmódot adminisztratív eszközökkel igyekeztek ellehetetleníteni Nagy-Britanniában.

Montreux – Roma édesanyától, egy cigány vándortáborban született minden idők egyik legnagyobb nevettetője, Charlie Chaplin – derült ki abból a levélből, amelyet a komikus élete végéig elzárva tartott íróasztala fiókjában.

Maga Chaplin világéletében azt állította, hogy Londonban született, édesanyját Hannah Hillnek hívták, színésznőként és táncosnőként dolgozott, és hároméves kora óta egyedül nevelte a kis Charlie-t. A legenda soha nem tudott születési anyakönyvi kivonatot felmutatni, s bár halála előtt hat évvel értesült roma származásáról, azt soha nem hozta nyilvánosságra.

Az a bizonyos tábor akkoriban Birmingham külvárosában, a Black Patchen (Fekete Folt) állomásozott, amely az egyik legismertebb roma kocsitábor volt az 1880-as években. A levélre Chaplin lánya és örököse, Victoria bukkant rá nemrég.

Nem sokkal halála után, 1978-ban a második Roma Világkongresszus a születése napját, április 16-át a

Roma Színészek Világnapjává nyilvánította.

Chaplin a némafilmkorszak ikonikus figurája lett, legismertebb karaktere a „Csavargó” (The Tramp), aki jellegzetes keménykalapjával, sétapálcájával és kacsázó járásával vált világhírűvé. Ez a figura egyszerre volt komikus és tragikus: humoros helyzetekbe keveredett, miközben a társadalom peremén élő kisember sorsát jelenítette meg.

Legfontosabb filmjei közé tartozik a Modern idők, amely az iparosodás embertelen hatásait kritizálja, valamint a A diktátor, amely nyíltan szembeszállt a totalitárius rendszerekkel és különösen Adolf Hitler politikájával. Ez utóbbi film különösen bátor vállalkozás volt a maga idejében.

Chaplin művészetének egyik legnagyobb értéke az volt, hogy a humoron keresztül mély társadalmi és emberi kérdéseket tudott megfogalmazni. Filmjeiben gyakran jelenik meg a szegénység, az elidegenedés és az igazságtalanság témája, de mindig együttérzéssel és emberi melegséggel ábrázolja szereplőit.

Pályafutása során politikai vitákba is keveredett, különösen az Egyesült Államokban, ahol a hidegháborús légkörben kommunista szimpátiával vádolták. Emiatt hosszú időre Európába költözött. Később azonban elismerték munkásságát: életműve máig alapvető része a filmművészetnek.

Chaplin öröksége abban rejlik, hogy bebizonyította: a film nemcsak szórakoztatásra képes, hanem erőteljes társadalmi és művészi kifejezési eszköz is lehet.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük